Az ivadékok felnevelése:
A párzás és a nőstény kivétele után a szaporító medencét és a nőstény hal új helyét is ajánlatos valamilyen gombaölő szerrel kezelni. Ez megvédi a halat a fertőzésektől és az ikrákat a penészedéstől. Szintén ajánlatos a medencét műanyag vagy üveg lappal letakarni, így nem fog lehülni a víz felszínén a levegő. Amikor ugyanis az ivadékok labirintszerve fejlődni kezd (5-7 hetes korukban) és levegőért a felszínre jönnek, a hideg levegőtől "tüdőgyulladást" kaphatnak és elpusztulhatnak. Én egészen az eladásuk napjáig lefedve szoktam tartani a medencéjüket.
Az ivadékok etetését kezdhetjük infúzóriás vízzel, vagy valamilyen száraz mikro eleséggel. A kezdetek kezdetén az ivadékok szikzacskójukból táplálkoznak, így más eleségre nincs szükségük. Úgy két nappal kikelésük után vagy elúszásuktól lehet etetni őket.
Két hét elteltével már kezdhetjük rászoktatni őket a frissen kelt sórákra (ilyen petéket könnyen beszerezhetünk) vagy a mikroférgekre (mely kultúrából nem biztos, hogy találunk a helyi akvarista üzletekben). A mikrókat könnyebb tartani, mivel a sórákok etetés nélkül, kikelésük után csak öt napig életképesek. Azt javaslom, hogy a folyamatos ellátás érdekében két tenyészetünk legyen. A kis halakat minden negyedik órában etetni kell, egy-egy alkalommal csak kis adagokkal kínálva őket.
A párzás után 36 órával kis, farokkal rendelkező fekete pontok esnek majd le a medence aljára a fészekből. ím szorgalmasan gyűjtögeti majd az ivadékokat és visszahelyezi őket a fészekbe. Amint a kicsik már jobban úsznak, a hím eltávolítható a medencéből. Természetesen, ha a hím hal nem túl jó szülő és elfogyasztja az ivadékait, akkor már előbb megszabadulhatunk tőle. Ebben az időszakban nagy figyelemmel kell kísérni a szülőszoba életét (és az ivadékok számát), mert az első pillanatban jó gondviselőnek tűnő hím is rászokhat a fészekből kiesett ivadékok fogyasztására. Ha kihalásztuk az apát, akkor a fészekből kiesett kis halak a fenéken landolnak, de semmi bajuk nem esik és előbb-utóbb elúsznak.

A nevelő akvárium vizét mindig tisztán kell tartani. Az akvárium alján felgyülemlett koszt egy vékony műanyag csővel könnyen eltávolíthatjuk. A leszívott vizet egy tiszta edénybe gyűjtsük, így észrevesszük majd, ha véletlenül egy ivadék is belekerült az áramlatba. A kiszippantott halakat fehér kanállal (hogy jobban lássuk a halat) vissza tudjuk merni a medencébe. A csere víznek ugyanolyan hőmérsékletűnek kell lennie, mint az eredeti víznek és nem szabad klórt, vagy kloramint tartalmaznia.

A Betta ivadékok kikeléskor igen kis méretűek és csak lassan nőnek. A legtöbb esetben még a születésük utáni harmadik hónapban is igen kicsik. A fajra jellemző színezet és alak csak a 30. hét körül jelenik meg rajtuk. Nem túl aktív halak, rendszerint az etetési idők között a medence alján pihennek. Ahogy növekszenek, egyre nagyobb figyelmet kell fordítani rájuk. A hímek egy idő után agresszíven viselkednek majd egymással szemben. Ekkor eljön az idő ahhoz, hogy a hímeket külön, befőttes üvegekben helyezzük el. Ez elég nagy munkával jár, mivel annyi üveget kell beszerezni, amennyi hím halunk van és a vizet ezekben az edényekben időnként cserélni kell. (Volt olyan időszak, amikor több mint ötven ilyen üvegem volt szerte-szét a házban.) A nőstények nem bántják egymást. Az idő előrehaladtával aztán a nevelő medencét teljesen fel lehet tölteni vízzel. Ha sok nőstény halunk született, akkor a zsúfoltságot elkerülendő át lehet őket helyezni egy nagyobb medencébe.

Előfordulhat, hogy amikor kivesszük a hím szülőt a nevelő medencéből, furcsán viselkedik majd. Nagyon fáradt lesz a kimerítő munka után, ami az ivadékok védelméből és a fészekbe való visszahelyezésükből állt, de az is lehet, hogy elkeseredik, mivel a munkája véget ért. Bőségesen tápláljuk jó minőségű eleséggel és adagoljunk a vízéhez jódmentes sót (egy teáskanállal minden 4 liter vízhez), ettől egy-két nap alatt helyre kell rázódnia.
Előfordulhat az is, hogy tenyészpárunk az ívást követően igen hamar új aktusra képes, ekkor ha adott a technika és van elég helyünk az ivadékok elhelyezésére, akkor megismétlődhet az ívás. Bár az egészséges inkább az, ha a kimerülést elkerülendő a párt legalább két hétig pihentetjük, de ha képesek még egy aktusra, ennek semmi akadálya.