Sziámi harcoshal
A sziámi harcoshal az egyik legismertebb és az egyik legkedveltebb trópusi díszhalunk, szinte azóta, hogy megjelent Európában (1892, Franciaország). Ezért részletesebben kell foglalkoznunk vele.
Őshazája Szingapúr, Malájföld, Thaiföld, azelőtt Sziám. A malájok ,,ikan bettah" néven ismerik, innen származtatható tudományos neve is. Hazájában iszapos fenekű, sekély vizű állóvizek, valamint rizsföldek lakója. Az eredeti vad formát ma már medencéinkből teljesen kiszorították a tenyészváltozatai. A fátyolúszós betták létrehozása a kambodzsai tenyésztők érdeme (Betta splendens var. cambodia).
A fátyolos betták azután nagyon gyorsan, szinte minden országban meghódították az akvaristák népes táborát. A hímek hossza 8-10 cm, míg a nőstények 5-6 cm-nél nem Hőnek nagyobbra.
A hímek hát-, farok-, farok alatti és hasúszói erősen megnagyobbodtak, az úszósugarak megnyúltak. Az úszók erőteljes növekedése a hím nemi hormonok hatására kezdődik, és ívás után egy ideig fokozott úszónövekedést figyelhetünk meg. A nőstények úszói kisebbek, a hátúszó lekerekített. A hímeké hosszú, kihegyesedő. A hímek mindig erőteljesebb, élénkebb színűek.
A közepesen kemény, 7 pH körüli vizet kedvelik. Nagyon melegigényesek. Teljes szépségüket csak 25 °C feletti hőmérsékleten bontakoztatják ki. Alacsonyabb hőmérsékleten alig mozognak. Egy medencében lehetőleg csak egy hímet tartsunk.
Társas akváriumban a sziámi harcoshal igazi szépsége nem érvényesül. Akvaristák gyakran tartanak egy-egy hímet egymás mellett 3-3,5 literes akváriumokban. Az üvegek közé papírlapokat tesznek, és amikor az üvegek közül kimelik ezeket, a hímek meglátva egymást, kifeszített kopoltyúfedőkke1 és úszókkal rontanak egymás felé. Ilyenkor mutatják igazán csodás szépségüket.
Nagyüzemi betta tenyészetek 5-6 száz fátyolos hímet nevelnek egyszerre "befőttesüveg technológiával" . Kétségtelen hogy a legszebb fátyolos hímek ezzel a módszerrel nevelhetők. Arra ügyelni kell, hogy viszonylag szűkösen etessük az üvegbe helyezett állatokat, mert a betták nagyon hajlamosak az elhízásra. Az elhízott hímek ellustulnak, élettartamuk csökken.
Ha sok hímet tartunk üvegekben elengedhetetlen a szobahőmérsékletet legalább 23-24 °C-on tartani, vagy néhány wattos fűtővel a kis edényeket fűteni. Az élő eleséget kedvelik. Tubifex és szúszoglárva a kedvenc táplálékuk. A vízibolhát a betta nem szívesen fogyasztja, sem élő, sem száraz formában.
A száraz eleséget csak átmenetileg és csak szükségből etessük velük. A csirke és a marhamáj kedvelt eleségük. Szaporodásuk:
A vízhőfokot 3-4 °C-kal a tartási hőmérséklet fölé emeljük úgy, hogy az 28-29 °C legyen, mert 26 °C alatti hőmérsékleten már nem mindegyik hím hajlandó habfészket építeni.
A biztos siker érdekében egy 15-20 literes medencét tökéletesen kitisztítunk, majd feltöltjük olyan hőfokú vízzel, amilyen a medence vize volt, melyben a szülőket tartottuk. A betták ívási kedvét növeli, ha friss vizet töltünk az ívatómedencébe. Az ívatómedence ama üvegfalait, amelyek a szomszédos akváriumok felé néznek, fedjük papírral.
Ez különösen akkor fontos, ha a szomszédos medencékben is betták vannak. Az ívásra kitett párt ugyanis nagyon zavarja, ha fajtársaikat vagy nagyobb halakat látnak. A víz magassága ne legyen több 15 cm-nél. Ezután helyezzünk a medencébe néhány hosszú levelű növényt (pl. Vallisneria), amelynek levelei Vlz felszínéig nyúlnak. A medence két sarkába tegyünk egy-egy sűrű bokrot alkotó finom levelű növényt vagy ha ez nincs, egy-egy csomó Pertonvattát, hogy a nőstény búvóhelyet találjon. Amikor így elkészítettük a medencét, este helyezzük a nőstényt a medencébe, és a hímet egy kis üvegben belógatva az ívatóakváriumba, egymáshoz szoktatjuk a párt. Ezután a medence fűtését állítsuk be 28-29 °C-ra.
Ha a nőstény kifeszített úszókkal izgatottan a hímet tartalmazó üveg körül úszkál, miközben a hastájékon sötét harántcsíkok jelennek meg, akkor biztosak lehetünk, hogy a nőstényben van érett ikra, és hajlandó az ívásra.
Ha ezt az "elővigyázatossági próbát" nem hajtjuk végre, akkor könnyen megeshet, hogy a hím könyörtelenül agyonveri a nőstényt. A következő reggelen azután a hímet kiengedjük az üvegből. A víz hőfoka közben eléri a 28, maximum a 30 °C-ot. Ez a hőfokemelkedés növeli az ívási kedvet.
A hím néhány óra múlva hozzákezd a habfészeképítéshez. Ez a fiatal hímeknél hosszabb ideig is eltarthat. Az ikrarakás rendszerint csak a második napon következik be, és 2-2,5 óránál tovább nem tart. A párzások száma 30-50, egy-egy párzás alkalmával átlagosan 10-15 ikra ürül ki a nőstény petevezetőjéből. Ikrarakás után a nőstényt kifogjuk a medencéből. A Betta lárvák 18-30 óra alatt kelnek ki.
A kelési idő a vízhőfok függvénye. További két napig a hím a habfészekből kieső és elúszó ivadékot még összeszedi, és visszaköpi a habfészekbe. A lárvák kelésétől számított 3. napon emeljük ki a hímet is a medencéből. Az elúszó ivadékot az első napokban csak igen apró élő eleséggel vagy tojássárgájával etessük. Az első két héten gyorsan nőnek. Nagyon fontos, hogy ebben az időben a medence egyes vízrétegei teljesen azonos hőmérsékletűek legyenek.
Finom légporlasztással ezt nagyon jól lehet megvalósítani. Ajánlatos az első hét végétől a kis betták vizét filtrálni (csak belső filter alkalmas erre a célra), és 101 vízhez 1-2 teáskanálnyi asztali sót tenni. A harmadik héten rendszerint kialakul a labirintszerv. Ha a Betta család ezt az időszakot is veszteségek nélkül átvészeli, akkor a siker már szinte biztos.
A Betta tenyésztésének sikertelenségét a következő fő okok idézik elő:
1. A tenyészpár nem megfelelő. Ennek okai:
a) öreg hímek nem alkalmasak ikráztatásra, b) a nőstény ikrái még nem érettek, c) a hím túlságosan elhízott, d) a pár túl fiatal. Fiatal párok első ívása rendszerint eredménytelen.
2. A víz hőmérséklete nem volt állandó vagy az egyes vízrétegek túl nagy hőingadozást mutattak. Ez sokszor abban mutatkozik, hogy az ivadékok már elúszni sem tudnak, hanem kezdettől fogva süllyedőkké válnak az egész ivadékcsoport megbetegedését, hasonúszóvá válását okozhatja. Tenyészváltozatai:
a) Színváltozatok: zöld, kék, vörös, hússzínű, fehér, fekete, barna, valamint az előbbi színek keverékei; az albínó Betta rendkívül ritka.
b) Formaváltozatok: fátyolúszós változatok minden színben előfor dulnak. A fátyolúszó méretei és tárhatósága nagy változatosságot mu tat, és törzsenként nagyon eltérő lehet. 1963-ban az USA-ban és Angli ában megjelentek a fátyolos, osztott farokúszójú betták is. Ezek azonban szélesebb körben nem terjedtek el. Hazánkba ezekből egy sem került. A tenyészváltozatok közül a vörös és a fekete, valamint az igen ritka barna változat tenyésztése a legnehezebb, mert sok a terméketlen hím, ill. nőstény. A halak ívnak ugyan, de az összes lerakott ikra termé ketlen marad.
A sziámi harcoshal (Betta splendens) Dél-Ázsiából, Thaiföld állóvizeiből származik. Amikor egy gyönyörű hím agresszív magamutogatása során kifeszíti fátyolos úszóit, azok tökéletes kört alkotnak. A nősténynek mindig jóval rövidebbek az úszói.
A betta - akárcsak a gurámi - a labirinthalak családjába (Anabantidae) tartozik. A halcsalád különlegessége a labirintkopoltyú, amely szerv képessé teszi őket arra, hogy a víz felszínére úszva lélegezzenek. Ez a magyarázata annak, hogy gyakran láthatjuk őket levegőztető-mentes akváriumokban. Ilyen esetekben azonban a heti egyszeri, 20%-os vízcsere elengedhetetlen!
Színeik és úszóik alakulása nagyon különböző, mivel a legtöbb akváriumi példányt évek óta szelektív módon tenyésztik fogságban. A hímek harciasak, ezért csak egyet tartsunk medencénkben. Ha mégis összeengednénk őket, akkor azt csak nagyon nagy akváriumban tegyük, mivel revírvédők és elég nagy területet védenek. Két hím sziámi harcoshal egy kis akváriumban valószínűleg addig verekedne, amíg az egyik el nem pusztul (innen ered a neve is, hiszen eredeti élőhelyén ezt a harcosságát kihasználva haldiadalokat rendeztek vele). A hímek körülbelül 8 centiméteresre, míg a nőstények 5-6 centiméteresre nőnek.
Tágas helyet és élő eleséget!
Egy hím és egy nőstény sziámi harcoshalat legalább egy 40 literes akváriumba tegyünk, sok búvóhellyel, de talán még jobb, ha egy 60 liter körüli akváriumba rakunk két nőstényt és egy hímet.
A nőstényt a hímtől nagyon egyszerű megkülönböztetni, a nősténynek ugyanis egyszerű "barnás" színezete van és nincsenek olyan túlfejlett úszói, mint a hímnek.
A betták tartásához két alapvető dolog feltétlenül szükséges: magas, legalább 25-26 °C-os hőmérséklet és alaposan lefedett akvárium annak érdekében, hogy ne fázhassanak meg (a labirintszervük miatt rendszeresen légköri levegőt is "szippantanak", ha az akvárium fölötti levegő hidegebb, mint a víz, megfáznak).
Emellett a szűrés is fontos, ha csak betták lesznek az akváriumban, akkor a levegőztetés nem feltétlenül szükséges, de semmiképpen sem ártalmas. Tápláléka inkább élő eleségből (tubifex, szúnyoglárva), semmint száraztápból álljon. |